Török Katalin megnyitó beszéde a Művészet malomban

Gráber Margit
...elmesélem, hogyan lett belőlem festő. Nagyapám gazdag ember volt és öreg és süket. Anyámmal németül beszélt, nagyon unatkoztam nála. Úgy négyéves lehettem, amikor besettenkedtem a nagyszobába, amit csak ritkán, vendégfogadásra használt. Ott lett belőlem festő. Félsötét volt a karamáni függönyök miatt, s a homályban állt egy kitömött jegesmedve. A két első karjában tartott egy japán lakktálcát, amin japán stílű szivar-és cigarettatartók voltak elhelyezve. El voltam bűvölve. Aztán a másik szobában az íróasztalon találtam egy díszceruzát, ami fogott, ha nagyon rányomtam valamire. Akkor kezdtem rajzolni, azóta még nem hagytam abba. Így lettem festő.

Gadányi Jenő
A felnőttek rákényszerítik a felnőttségüket a gyermekekre...A gyermek első szellemi tevékenysége a ceruza és a papír. A firkáló perióduson túljutva kezd ábrázolni. Téves azt hinni, hogy az ábrázolások megfigyelések eredményei. Fantáziája foglalkoztatja: a valóság jelenségképek alakjában tükröződik és eltorzul a képzeletben, mint a vízben tükröződő tárgyak képe...Minden gyermek rajza önkényes, teljesen szabad, gátlás nélküli, szinte anarchikus. Ezért olyan szépek a gyermekrajzok...A gyermek utánzási hajlam a felnőttek ajándéka...A középiskola bennem is kigyomlált mindent, ami egy serdülő ifjúban értékes lehetett. Csodálkozva és irigykedve néztem a társaimat, akik ügyes reprodukáló képességről tanúskodtak. Mindent lemásoltak, ami a kezükbe került. Én másolásra képtelen voltam. Egyszer egyik társamtól elkértem egy vízfestményt, alakot ábrázolt tájképben. Hazavittem és úgy mutattam meg, mint az én munkámat. Persze nagyon tetszett és sehogy sem értették szüleim, miért kapok elégségest rajzból. Mindenkinek megmutatták a kis másolást és sokan nagy jövőt jósoltak hozzá. Nagybátyámhoz, Vaszary Jánoshoz is elkerült a dolog, aki viszont nem jósolt nagy jövőt, sőt azt mondta, ilyesmiből semmit sem lehet látni, legkevésbé a tehetséget.
Ezután másképpen próbáltam magamra vonni a felnőttek elismerését. A lovakat nagyon szerettem. Szereztem reprodukciókat és az ablaküvegen keresztül átkopíroztam őket. A hatás igen nagy volt. „Aki ilyent tud rajzolni, ilyen remek lovakat, az biztos tehetséges”,-mondták. Vaszarynak nem mutatták meg, elég volt egyszer. Ez a csalás kivívta számomra az elismerést, hogy vagyok olvan, mint a többi, sőt különb. Dacára ennek, bennem összeomlott minden remény. Abbahagytam minden további próbálkozást.

Egry József
A negyedik polgáriból kimaradtam, anyám szívfájdalmára. Festő szerettem volna lenni, de még fiatal és tájékozatlan voltam. Inasnak mentem egy vasbútor-lakatosműhelybe, ahol festettek is bútorokat és miegyebeket virág-madár amorett motívumokkal. Boldog voltam, hogy festéket, ecsetet foghattam, láthattam. Azonban egy-két hét alatt ettől is elment a kedvem. Én olvan képre, festésre gondoltam, mint amiket a múzeumban láttam.
Egy alkalommal anyám egy litográfus-műszerész félének, ahová takarítani járt, megmutatta rajzaim. Azt tanácsolta, hogy miután van egy festő ismerőse – ahhoz beajánl tanulónak, inasnak. Összeszedve rajzaim, elmentem anyámmal ehhez a Fellegi Emil nevezetű dekoratív festőhöz, aki a Király utca végén egy utcára nyíló helyiség, bolt-félében dolgozott és vállalt arcképfestést és miegyebeket.
Rögtön magához vett. Boldog voltam, hogy képek közé kerültem. Közvetlenül fénykép után készült portrék, krétarajzok, freskókhoz készült tervek (voltak nála), amiket különböző festőkkel készíttetett...
Gyönyörködtem a szépen kidolgozott, lakkozott, akadémikus szorgalmi munkájukban. Cifra sablonos aranyrámákban, üres, szép feszített vásznakban, rajzpapírokban. Élveztem kimondhatatlanul a festék, olaj, lakkok szagát...Boldog voltam, ha megbíztak valamivel és tanítottak. Fellegi mintát másoltatott velem...görög fejet, külön szemet, orrot, szájat, kezet, lábat stb. Festéket csináltam, ecsetet mostam, vásznat feszítettem. Reggel 7-kor nyitottam a helyiséget, söpörtem, fűtöttem. Anyám is boldog volt, hogy örülni lát. Apám félvállról vett mindent...

Kátai Mihály
...Minden gyereknek vannak látomásai és ilyen élményei, csak ezeket kiölik belőlük, vagy ő maga öli ki magából, hogy beilleszkedhessen abba a társadalomba, ahol mindig egyfajta jövőelvárás van, hogy menjek előre, sok pénzt keressek, rangokat érjek el...
Festészetemben nincsenek stílusváltások, az én stílusom kb. négyéves koromban, az első gyerekrajzaimmal kezdődött. Ezek meg is vannak és fogok belőlük egy kiállítást is csinálni, amelyiken részint ezeket mutatom be, részint az azokból fölfejlesztett, a mai tudás szerint egy kicsit tovább rontott képeket, mert hát azok a tökéletesek, a gyerekkoriak. Azt akarom bemutatni, hogy a gyerekkor még tisztán kapcsolódik ahhoz a világhoz, ahonnan jött. Innentől kezdve csak felejteni lehet.

Szentendre, MűvészetMalom, 2008.április 17.