Nem mindennapi felkérés egy hatéves kislány első kiállításához katalógus szöveget írni. Percig nem volt kérdés, hogy vállalom-e, bár a feladat messze nem olyan könnyű, mint amilyennek esetleg tűnik.
A gyerekrajzok és a huszadik századi képzőművészet kapcsolatáról tetemes szakirodalom áll rendelkezésre, kimagasló hivatásos európai alkotók (pl. Paul Klee) és hazai festőművészek (pl. Földi Péter) behatóan tanulmányozták a gyerekrajzok világát és sajátosságát, hogy azután adaptálják a szerzett tapasztalatokat saját alkotói világukba. De az úgynevezett naiv művészetet vagy a természeti népek művészetét is rendre rokonítják a gyerekrajzokkal az ősi és egyetemes szimbólumok használata, a megszokottól és köznapitól eltérő tér-idő értelmezés, az egymással felcserélhető és behelyettesíthető motívumok használata miatt, hogy csak néhány példát említsek. Ezeknél az alkotóknál nem a látvány ábrázolása a fő vagy elsődleges cél, hanem a mögöttes tartalom (érzés, mágia, maga a történés stb.) megjelenítése.
Eckensberger Lili ősszel kezdi az iskolát Évek óta rajzol és fest, mint általában a gyerekek, ebben az életkorban. Bármilyen eszközt vesz a kezébe, ceruzát, pasztellt (ezt szereti a legjobban), zsírkrétát avagy ecsetet, mindegyikkel könnyedén bánik, mindegyik felett uralma van. Egy képen belül – ha úgy látja jónak – vegyíti is a különböző technikákat. Leggyakrabban „fejből” dolgozik, fantáziája és képzelet-szülte témáit jól megkomponálja, a rendelkezésre álló felületet arányosan, harmonikusan, a téma kívánalmai szerint tölti ki, használja fel. Külön figyelmet érdemel ebből a szempontból az a néhány nagyobb méretű rajza, festménye, amelyek már átlépik a gyerekrajz megszokott kereteit.
Másolni Lili csak ritkán szokott, a „valami után” készült rajzai is meghazudtolják életkorát. Egy alkalommal arra kérte szüleit, hogy vegyék le a falról az idős, pipázó férfit ábrázoló Czóbel Béla szénrajzot, mert le akarja másolni. Akkor kapott először szenet és ki akarta próbálni. Az eredmény a kiállítás egyik legmeghökkentőbb darabja. Egy másik alkalommal a Művészakadémia című testes könyvet (kérésemre leemeli szobája egyik polcáról, miközben egész testében megfeszül annak súlyától) lapozgatva sok szép csendéletet látott, s kedvet kapott hozzájuk – tudom meg tőle magától, amikor egy csendéletének eredetéről kérdezgettem. Be kellett állítani neki is poharakat és üvegeket, s így készült el modell után festett első csendélete.
De Eckensberger Lilinél a tudatosság másban is megmutatkozik. Egyik színes rajzán saját magát ábrázolja, amint ül egy festőállvány előtt és festi az ablakon keresztül látható képet. A témát: a festő festés közben vagy a festő a műtermében, a „nagyok”, a felnőtt művészek is gyakran megörökítették.
Ebben az életkorban talán nem jellemző, hogy egy kislány olyan „portrékat” készítsen, mint amelyekből egy-kettő a kiállításon is szerepel. Nem egyszerűen fejeket látunk a papíron, hanem karaktereket.
Eckensberger Lilire már a szentendrei művészek egyike-másika is felfigyelt. A mostani közös kiállítás Yorgosszal (Tzortzoglou Georgiosz) a Szentendrén élő görög származású képzőművész ötlete alapján jött létre. Öcsike (efZámbó István képzőművész) egy saját EBP-jét (Egyedi Beavatkozású Print) cserélte el Lilivel egy rajzáért.

Deim Pál Kossuth-díjas festőművész 2006-ban megjelent könyvét a kis művésznőnek dedikálta, sőt, a könyvet – a címlapjára nyomott saját művének arany filctollal való „átdolgozása” révén – becses, személyre szóló és emlékezetes relikviává tette.
Felemelő érzés betekintést nyerni egy Csillag születésébe!

Török Katalin művészeti író, Ipszilon Galéria

Yorgostól ezt a képet kaptam ajándékba.